A következö napok egyszerre voltak szörnyüek és izgalmasak. Nagyon zavart, hogy nem tudtam hogyan is segithetnék anyukámnak feldolgozni azt amit hallott. Sirtunk néha, de nem volt nagy dráma a coming out után.......és igen, izgalmas volt. Jól esett hallani amikor azt mondta csalódott az apámban. Eddig csak azt hallottam, hogy igen, apádnak mindig, mindenben igaza van, meg, hogy nekik milyen harmonikus is a házasságuk. Apám megmondta mit hogy, anyum meg azt tette amit ö mondott, jobb a békesség jelszóval. Szóval amikor azt hallottam, hogy igenis mérges rá, hogy csalódott, hogy ennek következményei lesznek, akkor rádöbbentem, hogy teljesen félreismertem öt. Az én gyengének hitt anyámnak van szabad akarata és nem fél használni! Mondta, hogy mi mindennél fontosabbak vagyunk, miattunk harcolni fog, mert neki nincs semmi más az életében. Megbeszéltük, hogy beszélni fog a tesómmal, mert nem tudjuk vele történt-e valami, látott-e valamit. Sanszos, hogy igen, nagyon félek, hogy igen....

Aztán jött az elsö pofon: elmentünk egy virágboltba, ahol vett két cserepes virágot, majd hazaviszi a repülön kézipoggyászban, és milyen jól fog mutatni a verandán.......igen, ott ahol laknak...együtt. Hosszú távra tervez.